A Linuxban is megtalálható lemez és partíció nevek eltérhetnek bizonyos más operációs rendszerekétől. Ismerned kell az itt használt neveket, amikor partíciókat hozol létre és csatolsz. Itt az alap elnevezési rend:
Az 1. lemez neve /dev/sda
.
A 2. felismert merevlemez neve /dev/sdb
és így tovább.
Az 1. SCSI CD-ROM neve /dev/scd0
, ami /dev/sr0
névvel is ismert.
Az egyes lemezek partíciói egy a lemez nevéhez fűzött tízes számrendszerbeli számmal ábrázoltak: az sda1
és sda2
a rendszer 1. SCSI lemez-meghajtójának 1. és 2. partícióját adják.
Itt egy valós példa. Tegyük fel, hogy van egy rendszer 2 SCSI lemezzel, az egyik a kettes, a másik a négyes SCSI címen. Az első lemez (a kettes címen) neve sda
, a másodiké sdb
. Ha az sda
meghajtónak 3 partíciója van, neveik sda1
, sda2
és sda3
. Hasonlóan alakul az sdb
lemez és partíciói.
Jó tudni, hogy ha 2 SCSI gazda busz adaptered (vezérlőd) van, a meghajtók sorrendje megkavaró lehet. Ilyenkor a legjobb figyelni a boot üzeneteket, a meghajtók modellje és/vagy kapacitása ismeretében.
A Linux az elsődleges partíciókat a meghajtó nevével és 1 és 4 közti számokkal jelzi. Például az 1. elsődleges partíció az 1. meghajtón a /dev/sda1
. A logikai partíciók 5-től számozódnak, így az 1. logikai partíció e meghajtón a /dev/sda5
. Ne feledd, a kiterjesztett partíció, a logikai partíciókat tároló elsődleges partíció, nem használható magában.