Az ARM-alapú rendszerek esetében a legtöbbször a bootképek kétféle formátuma valamelyikét használják: a) szabványos Linux zImage-formátumú kerneleket („vmlinuz”) szabványos Linux initramdiskekkel („initrd.gz”) együtt vagy b) uImage-formátumú kerneleket („uImage”) a hozzájuk tartozó initramdiskekkel („uInitrd”) együtt.

A uImage/uInitrd az U-Boot firmware számára tervezett képfájl formátumok, amelyet sok ARM-alapú rendszeren használnak (főleg 32 biteseken). Régebbi U-Boot verziók csak uImage/uInitrd formátumú fájlokat tudnak indítani, így ezeket gyakran használják régebbi armel rendszereken. Az újabb U-Boot verziók - az uImage/uInitrd indítása mellett - képesek standard Linux kernelek és ramdiszk képfájlok indítására is, de az ehhez szükséges parancsszintaxis kicsit eltér az uImage indításához szükségestől.

A multiplatform kernel használatával rendelkező rendszerek esetében a kernel és a kezdeti ramdiszk mellett egy úgynevezett eszközfa fájlra (vagy eszközfa blobra, „dtb”) is szükség van. Ez minden támogatott rendszer esetében egyedi, és a konkrét hardver leírását tartalmazza. Az eszközfát elvileg a firmware-nek kellene biztosítania az eszközön, de a gyakorlatban gyakran szükség van egy újabb verzió betöltésére.

A netboot tarball (5.1.3.2. szakasz - Előre elkészített netboot tarball), és a telepítő SD-kártya képfájlok (5.1.5. szakasz - Előre elkészített SD-kártya képfájlok használata a telepítővel) az U-Boot által a „console” változóban meghatározott (platform-specifikus) alapértelmezett konzolt használják. A legtöbb esetben ez egy soros konzol, így ezeken a platformokon alapértelmezés szerint szükséged lesz egy soros konzolkábelre a telepítő használatához.

Azokon a platformokon, amelyek video konzolt is támogatnak, módosíthatod az U-Boot „console” változóját, ha azt szeretnéd, hogy a telepítő a video konzolon induljon el.

A hálózatról való indításhoz szükséged van hálózati kapcsolatra és egy TFTP hálózati indító szerverre (valamint valószínűleg egy DHCP, RARP vagy BOOTP szerverre az automatikus hálózati konfigurációhoz).

A hálózati indítást támogató szerveroldali beállításokat az 4.3. szakasz - Fájlok előkészítése TFTP hálózati bootoláshoz rész ismerteti.

setenv autoload no
dhcp

setenv ipaddr <az klens IP címe>
setenv netmask <alhálózati maszk>
setenv serverip <a tftp szerver IP címe>
setenv dnsip <a névszerver IP címe>
setenv gatewayip <az alapértelmezett átjáró IP címe>

saveenv

printenv kernel_addr_r ramdisk_addr_r fdt_addr_r

setenv kernel_addr_r 0x46000000
setenv fdt_addr_r 0x47000000
setenv ramdisk_addr_r 0x48000000

tftpboot ${kernel_addr_r} <a kernel képfájl neve>
tftpboot ${fdt_addr_r} <a dtb fájl neve>
tftpboot ${ramdisk_addr_r} <a kezdeti ramdisk képfájl neve>

setenv bootargs console=ttyS0,115200 rootwait panic=10

bootm ${kernel_addr_r} ${ramdisk_addr_r} ${fdt_addr_r}

bootz ${kernel_addr_r} ${ramdisk_addr_r}:${filesize} ${fdt_addr_r}

run bootcmd_dhcp

setenv autoload no
dhcp
tftpboot ${scriptaddr} /debian-installer/armhf/tftpboot.scr
source ${scriptaddr}

Sok modern U-Boot verzió rendelkezik USB támogatással, és lehetővé teszi az USB tömegtároló eszközökről, például USB kulcsokról való indítást. Sajnos a pontos lépések, amelyek ehhez szükségesek, eszközönként jelentősen eltérhetnek.

Az U-Boot v2014.10 bevezetett egy közös parancssori kezelési és automatikus indítási keretrendszert. Ez lehetővé teszi olyan általános indítóképek készítését, amelyek bármely rendszeren működnek, amely ezt a keretrendszert megvalósítja. A debian-installer támogatja az USB kulcsról történő telepítést az ilyen rendszereken, de sajnos nem minden platform vette még át ezt az új keretrendszert.

Ahhoz, hogy bootolható USB kulcsot készíts Debian telepítéséhez, csomagold ki a hd-media tarballt (lásd 4.2.1. szakasz - Hol találhatóak a telepítési fájlok) egy olyan fájlrendszerrel formázott USB kulcsra, amelyet az eszközödön lévő U-Boot verzió támogat. A modern U-Boot verziókkal általában bármelyik FAT16 / FAT32 / ext2 / ext3 / ext4 működik. Ezután másold fel a stickre az első Debian telepítő CD vagy DVD ISO kép fájlját.

A modern U-Boot verziókban az automatikus indítási keretrendszer hasonlóan működik, mint a PC BIOS/UEFI indítási sorrend beállításai, azaz ellenőrzi a lehetséges indító eszközök listáját egy érvényes indító képet keresve, és elindítja az elsőt, amit talál. Ha nincs operációs rendszer telepítve, akkor az USB stick csatlakoztatása és a rendszer bekapcsolása elindítja a telepítőt. Az USB-ről történő indítást bármikor kezdeményezheted az U-Boot promptból a „run bootcmd_usb0” parancs beírásával.

Egy probléma, ami felmerülhet, amikor USB kulcsról próbálsz indítani soros konzol használata közben, az a konzol baudrate eltérése lehet. Ha egy konzol változó meg van határozva az U-Bootban, a debian-installer boot szkript automatikusan átadja azt a kernelnek, hogy beállítsa az elsődleges konzol eszközt, és ha alkalmazható, a konzol baudrate-et. Sajnos a konzol változó kezelése platformonként eltérő - egyes platformokon a konzol változó tartalmazza a baudrate-et (például „console=ttyS0,115200” formában), míg más platformokon a konzol változó csak az eszközt tartalmazza (például „console=ttyS0” formában). Az utóbbi esetben a konzol kimenete zavaros lesz, ha az alapértelmezett baudrate különbözik az U-Boot és a kernel között. A modern U-Boot verziók gyakran 115200 baudot használnak, míg a kernel még mindig a hagyományos 9600 baudot használja alapértelmezettként. Ha ez történik, kézzel kell beállítanod a konzol változót, hogy tartalmazza a rendszeredhez megfelelő baudrate-et, majd az „run bootcmd_usb0” parancs kiadásával indítsd el a telepítőt.

Számos rendszerhez a Debian biztosít SD kártya képeket, amelyek tartalmazzák mind az U-Bootot, mind a debian-installer-t. Ezek a képek két változatban érhetők el: az egyik a szoftvercsomagok hálózaton keresztüli letöltéséhez (elérhető itt: .../images/netboot/SD-card-images/ ), a másik pedig offline telepítésekhez Debian CD/DVD használatával (elérhető itt: .../images/hd-media/SD-card-images/ ). A hely és a hálózati sávszélesség megtakarítása érdekében a képek két részből állnak: egy rendszerfüggő rész, amelynek neve „firmware.<system-type>.img.gz”, és egy rendszerfüggetlen rész, amelynek neve „partition.img.gz”.

Linux rendszereken a két részből teljes képet készíthetsz a zcat használatával az alábbi módon:

zcat firmware.<system-type>.img.gz partition.img.gz > complete_image.img

Windows rendszereken először külön-külön ki kell csomagolnod a két részt, amit például a 7-Zip segítségével tehetsz meg, majd a kicsomagolt részeket össze kell fűznöd a következő parancs futtatásával egy Windows CMD.exe ablakban:

copy /b firmware.<system-type>.img + partition.img complete_image.img

.

Írd fel az elkészült képet egy SD kártyára, például az alábbi parancs futtatásával egy Linux rendszeren:

cat complete_image.img > /dev/SD_CARD_DEVICE

Az SD kártya célrendszerbe helyezése és a rendszer bekapcsolása után a telepítő az SD kártyáról töltődik be. Ha az offline telepítésekhez az hd-media változatot használod, biztosítanod kell a telepítő számára a hozzáférést az első Debian CD/DVD-hez egy külön adathordozón, ami lehet például egy CD/DVD ISO kép egy USB kulcson.

Amikor eljutsz a telepítőben a partícionálási lépéshez (lásd 6.3.4. szakasz - Particionálás és csatolási pont választás), törölheted vagy lecserélheted a kártyán lévő korábbi partíciókat. Miután a telepítő elindult, teljesen a rendszer fő memóriájában fut, és nincs szüksége többé az SD kártya elérésére, így a teljes kártyát felhasználhatod a Debian telepítéséhez. A legegyszerűbb módja annak, hogy megfelelő partíciókiosztást hozz létre az SD kártyán, ha hagyod, hogy a telepítő automatikusan elkészítse neked (lásd 6.3.4.2. szakasz - Irányított Particionálás).