Az előírás módot ad a telepítő alatt feltett kérdésekre adott válaszok beállítására, anélkül, hogy ezeket kézzel kellene megadni a telepítés alatt. Ez lehetővé teszi a legtöbb telepítés teljes automatizálását, sőt a sima telepítésben el nem érhető lehetőségeket is ad.
A preseeding nem kötelező. Ha üres preseed fájlt használsz, a telepítő ugyanúgy fog működni, mint egy normál kézi telepítésnél. Minden kérdés, amit preseedelsz (ha helyesen csinálod!), valamilyen módon módosítja a telepítést az alapállapothoz képest.
Három mód használható előírásra: az initrd, a fájl és a hálózati mód. Az initrd mód minden telepítő móddal működik és a legtöbb dolog előírását támogatja, de a legtöbb előkészületet igényli. A fájl és hálózati előírás eltérő telepítő módokkal használható.
Az alábbi tábla mutatja, mely előíró mód mely telepítő móddal használható.
Telepítő mód | initrd | fájl | hálózat |
---|---|---|---|
CD/DVD/USB | igen | igen | igen[a] |
netboot | igen | nem | igen |
hd-media (usb-tárral is) | igen | igen | igen[a] |
[a] de csak hálózati eléréssel, és a |
Az előzetes konfigurálási módszerek között fontos különbség, hogy mikor töltődik be és kerül feldolgozásra az előkonfigurációs fájl. Az initrd előzetes konfigurálás esetén ez közvetlenül a telepítés elején történik, még mielőtt az első kérdés felmerülne. A kernel parancssorból történő előzetes konfigurálás közvetlenül ezután következik. Így lehetőség van az initrd-ben beállított konfiguráció felülírására a kernel parancssor szerkesztésével (akár a bootloader konfigurációjában, akár manuálisan a bootoláskor, ha a bootloader ezt lehetővé teszi). Fájl alapú előzetes konfigurálás esetén ez a telepítési kép betöltése után történik. Hálózati előzetes konfigurálás esetén pedig csak a hálózat konfigurálása után kerül sor rá.
![]() |
Fontos |
---|---|
Nyilvánvaló, hogy azokat a kérdéseket, amelyeket még a preconfiguration fájl betöltése előtt dolgoz fel a rendszer, nem lehet előre megválaszolni (ide tartoznak például az első hardverfelismerés során megjelenő kérdések, amelyek általában közepes vagy alacsony prioritásúak). Egy kevésbé kényelmes módszer ezeknek a kérdéseknek az elkerülésére, ha a válaszokat a rendszerindítási paramétereken keresztül adod meg, ahogy az a B.2.2. szakasz - Indító paraméterek használata kérdések előírt válaszára részben le van írva. Ahhoz, hogy könnyedén elkerüld azokat a kérdéseket, amelyek normál esetben a preseeding előtt jelennének meg, elindíthatod a telepítőt „auto” módban. Ez késlelteti azokat a kérdéseket, amelyeket általában túl korán tennének fel a preseedinghez (például nyelv, ország és billentyűzet kiválasztása), egészen addig, amíg a hálózat fel nem áll, így lehetővé téve, hogy ezeket preseedeld. Ez a mód kritikus prioritással futtatja a telepítést, ami elkerüli a sok nem fontos kérdést. Részleteket az B.2.3. szakasz - Automata mód részben találsz. |