A BIOS/UEFI a szükséges eszközöket adja a gép indításához, és lehetővé teszi az operációs rendszer számára, hogy hozzáférjen a hardverhez. A rendszereden van egy BIOS/UEFI beállító menü, mellyel a BIOS/UEFI konfigurálható. Ez gyakran a Delete, vagy az F2 billentyű, de egyes gyártók más billentyűket vagy kombinációkat használhatnak. Általában a gép indításakor ki lesz írva, hogy melyik billentyű lenyomásával juthatsz a beállító képernyőre.

A BIOS/UEFI menün belül megadhatod, hogy milyen eszközöket és milyen sorrendben nézzen végig indítható operációs rendszert keresve. A lehetséges választások között általában megtalálható a beépített merevlemez, CD/DVD meghajtó, USB adathordozók, mint a pendrive és a külső merevlemezek. Modern rendszereken gyakran meg lehet adni hálózati indítást is PXE segítségével.

A választott telepítő adathordozótól függően (CD/DVD, pendrive, hálózati indítás) engedélyezned kell a megfelelő indító eszközt, ha még nincs engedélyezve.

A legtöbb BIOS/UEFI verzió lehetővé teszi az indító menü elérését a rendszer indulásakor, ahol kiválaszthatod melyik eszközről szeretnél épp indítani. Ha ez a lehetőség elérhető, a BIOS általában kiír egy rövid üzenetet, mint „nyomd le az F12 billentyűt az indító menühöz”. A konkrét billentyű eltérhet rendszerről rendszerre; gyakran használatos az F12, F11 és az F8. Egy eszköz kiválasztása nem módosítja az BIOS/UEFI alap indító sorrendjét, tehát indíthatsz pendrive-ról attól még, hogy a belső merevlemezt adtad meg az elsődleges indítónak.

Ha a BIOS-od illetve UEFI-d nem ad indító menüt az esetenkénti indító eszköz meghatározására, meg kell változtatnod a BIOS/UEFI beállítást, hogy az legyen az elsődleges indító eszköz, amiről a debian-installer-t szeretnéd indítani.

Sajnos néhány gép BIOS/UEFI verziójában előforduhatlnak hibák. A debian-installer pedrive-ról indítása meghiúsulhat akkor is, ha van ehhez megfelelő opció a BIOS/UEFI beállító menüben, és a pendrive elsődleges indító eszközként van megjelölve. Néhány ilyen rendszerről nem lehetséges pendrive-ról indítani, másokkal lehet úgy trükközni, hogy mégis elindítsa: a BIOS/UEFI beállítóban az alapértelmezett „USB harddisk” vagy „USB stick” helyett legyen „USB ZIP” vagy „USB CDROM”. Tehát ha isohybrid telepítő képet használsz pendrive-on (lásd 4.3.1. szakasz - Pendrive előkészítése hibrid CD/DVD kép segítségével), az eszköz típusát „USB CDROM”-ra változtatva megoldhatók azok az esetek, amikor a BIOS nem hajlandó pendrive-ról indítani USB merevlemez módban. Előfordulhat, hogy BIOS/UEFI-ben külön engedélyezni kell az „USB legacy support” opciót.

Ha nem tudsz úgy trükközni, hogy a BIOS/UEFI közvetlenül a pendrive-ról indítson, még mindig megteheted, hogy felhasználod a rajta levő ISO fájlt. A debian-installer -t indítsd 4.4. szakasz - Fájlok előkészítése merevlemez indításhoz használatával, majd miután végignézte a merevlemezeket telepítő ISO képért, válaszd ki az USB eszközt, és jelöld ki a telepítő képet.

Az UEFI („Unified Extensible Firmware Interface”) egy új fajta rendszer-firmware, amelyet sok modern rendszer használ, és többek között a hagyományos PC BIOS leváltására szánják.

Jelenleg a legtöbb UEFI-t használó PC rendszernek van egy úgynevezett „Compatibility Support Module” (CSM) modulja a firmware-ében, amely pontosan ugyanazt az interfészt bitosítja az operációs rendszerek számára, mint a hagyományos PC BIOS, hogy a hagyományos PC BIOS-ra írt szoftverek változtatás nélkül továbbra is használhatóak legyen. Ettől függetlenül az UEFI célja továbbra is az, hogy egyszer majd teljesen leváltsa a régi PC BIOS-t visszafele-kompatibilitás nélkül, és már most is sok olyan UEFI-s renszer van, aminek nincs CSM-je.

UEFI-s rendszereken néhány dologra figyelni kell operációs rendszer telepítésekor. A hagyományos BIOS (vagy UEFI CSM-mel) alapvetően más módon tölti be az operációs rendszert, mint a natív UEFI. Az egyik fő különbség a merevlemez-partíciók feljegyzésének módja a merevlemezen. Míg a hagyományos BIOS és a CSM-módban működő UEFI DOS-partíciótáblát használ, a natív UEFI egy másik fajta partícionálási módszert használ, amelyet „GUID Partition Table”-nek (GPT) hívnak. Egy lemezen gyakorlatban egyszerre csak az egyik módszer használható, ezért ha több operációs rendszer van telepítve ugyanarra a lemezre, mindegyiknek ugyanolyan fajta partíciótáblát kell használnia. GPT-vel csak natív UEFI-módban lehetséges a rendszer-indítás, viszont a GPT használata egyre elterjedtebbé válik, mivel a hagyományos DOS-partíciótábla nem használható kb 2 terabájtnál nagyobb lemezek esetén, míg a GPT ennél sokkal nagyobb lemezekre is működik. A másik fontos különbség a BIOS (vagy UEFI CSM-mel) és a natív UEFI között a boot kód helye és formátuma. Ez azt jelenti, hogy a minden rendszerhez külünböző rendszer-betöltő szükséges.

Ez utóbbi akkor válik fontossá, amikor a debian-installer -t egy CSM-et haszáló UEFI rendszeren akarjuk indítani, mert a debian-installer ellenőrzi, hogy BIOS-os vagy natív UEFI-s rendszren van-e elindítva, és ez alapján telepíti a megfeleló rendszer-betöltőt. Általában ez gond nélkül működik, de olyan környezetekben, ahol egyszerre több operációs rendszer van telepítve problámák adódhatnak. Bizonyos CSM-et használó UEFI-s rendszreken a merevlemez és a külső eszközök esetén használt alapértelmezett rendszerindítási mód különbözik. Tehát ha a telepítőt pendrive-ról futtatjuk, de más módban, mint ami a merevlemezre már korábban telepített operációs rendszerek indításához használatos, akkor véletlenül a rossz rendszerbetöltő települhet és telepítés után az egész rendszer használhatatlanná válhat. A firmware rendszerindítási menüjében bizonyos rendszerek esetén minden eszköznél két különböző opció közül lehet választani, hogy a felhasználó eldönthesse, a rendszerindítás CSM vagy natív UEFI módban történjen-e.

Egy másik UEFI-vel kapcsolatos téma az úgynevezett „secure boot” („biztonságos rendszer-indítás”) mechanizmus. A secure boot az UEFI implementációknak egyik funkciója, amely lehetővé teszi, hogy a firmware csak a megfelelő kulccsal kriptografikusan aláírt kódot töltsön be illetve hatson végre, ezáltal blokkolva minden (potenciálisan rosszindulatú) aláíratlan vagy nem megfelelő kulccsal aláírt rendszerindító kódot. Gyakorlatban a legtöbb UEFI-s rendszer alapértelmezetten csak a Windows rendszerbetöltőjéhez használt Microsoft-os kulcsokat foadja el secure boot-hoz. Debian tartalmaz egy Microsoft által aláírt „shim” („ál-”) rendszerbetöltőt, ami elvileg helyesen működik minden rendszeren, ahol a secure boot be van kapcsolva.

Widows-on elérhető egy „gyors indítás” nevű funkció, amely a rendszer-indítási idő lerövidítésére szolgál. Ha ez a funkció be van kapcsolva, akkor a Windows igazából nem áll le teljesen, amikor kikapcsolásra utasítjuk, illetve után igazából nem nulláról indul; hanem inkább csak részlegesen felfüggeszti magát a gyorsabb „boot” érdekében. Ez nem okoz gondot, amíg a Windows az egyetlen operációs rendszer a gépen. Viszont ha több operációs rendszer is van telepítve ugyanarra a gépre úgy, hogy mindegyiknek hozzáférése van ugyanahhoz a fájlrendszerhez, mint a Windows-nak, akkor problémák merülhetnek fel és akár adatvesztéshez is vezethet. Ilyen esetben a fájlrendszer valós állapota különböző lehet attól, mint amire a Windows számít „boot” után, és ez a fájlrendszer korrupciójához vezethet újabb a fájlrendszerbe történő írást követően. Ezért ilyen esetben a fájlrendszer korrupciójának elkerülése érdekében a „gyors indítás” opciót mindenképpen kapcsoljuk ki Windows-ban.

Sőt mi több, a Windows frissítési mechanismusa (néha) autómatikusan újra bekapcsolja ezt a funkciót, miután a felahasználó korábban kiakpcsolta. Ajánlott időnként ellenőrizni, hogy tényleg ki van-e kapcsolva.

Ahhoz is szükséges lehet kikapcsolni a „gyors indítás” -t, hogy egyáltalán hozzáférhessünk az UEFI menühöz, amikor egy másik operációs rendszert vagy a debian-installer -t akarjuk elindítani. Bizonyos UEFI-s rendszreken a firmware úgy csökkenti az „indítási” időt, hogy nem inicializálja a billentyűzet vagy az USB hardvert. Ilyen esetekben be kell lépni Windows-ba, hogy kikapcsolhassuk ezt a funkciót és így megváltoztathassuk a rendszerindítási sorrendet.

USB BIOS támogatás és billentyűzetek. Ha nincs PS/2 stílusú billentyűzeted csak USB-s, néhány nagyon régi gépen lehet, hogy be kell kapcsolni a régi billentyűzet emulációt a BIOS beállításban, hogy tudd használni a billentyűzetedet a boot betöltő menünél. Modern rendszereken ez nem probléma. Ha a billentyűzeted nem működik a boot betöltő esetén, nézd meg az alaplap kézikönyvét és a BIOS-ban keresd a „Régi billentyűzet emuláció” vagy „USB billentyűzet támogatás” opciókat.