A debian-installer 1. tetteinek egyike az elérhető memória ellenőrzése. Ha szűkös, ez az összetevő olyan módosításokat végez a telepítő folyamatban, melyekkel remélhetőleg még így is lehetővé teszi a Debian GNU/Linux telepítését e gépen.

A telepítő először a fordításokat dobja el, amely azt jelenti, hogy ilyenkor a telepítés csak angolul végezhető el. Természetesen a telepítés végeztével egyszerűen beállítható a saját nyelv.

Ha ez kevés, csak az alap telepítéshez kellő összetevőket tölti be. Ez csökkenteni fogja a telepítő rendszer képességeit. Lehetőség lesz további összetevők betöltésére, de minden ilyen összetevő további memóriát fog felhasználni, így meghiúsíthatja a telepítést.

Ha a telepítő alacsony memóriamódban fut, javasolt egy viszonylag nagy swap partíciót létrehozni (1–2 GB). A swap partíció virtuális memóriaként fog működni, így növeli a rendszer számára elérhető memória mennyiségét. A telepítő a lehető legkorábban aktiválja a swap partíciót a telepítési folyamat során. Vedd figyelembe, hogy a swap intenzív használata csökkentheti a rendszer teljesítményét és magas lemezaktivitást okozhat.

Ezen intézkedések ellenére még mindig előfordulhat a rendszer fagyása, váratlan hibák, vagy hogy egyes folyamatokat a kernel megöl, mert kifogy a memória (ami „Out of memory” üzenet ad a VT4 virtuális terminálon és a syslog fájlban).

Például ismert, hogy egy nagy ext3 fájlrendszer létrehozása meghiúsulhat alacsony memória módban, ha nincs elég cserehely. Ha nagyobb cserehely sem segít, próbálkozz ext2 fájlrendszerrel (ez a telepítő nélkülözhetetlen összetevője). A telepítés után az ext2 ext3 partícióra módosítható.

Lehetséges a telepítőt magasabb lowmem érték használatára kényszeríteni, mint ami a rendelkezésre álló memória alapján jogos lenne. Ehhez használd a „lowmem” indító paramétert az 5.3.2. szakasz - Debian Telepítő Paraméterek által leírt módon.

Az esetek túlnyomó részében az első kérdések a helyi beállításokról szólnak, melyeket mind a telepítéskor, mind a telepített rendszeren használni szeretnél. A helyi beállítási lehetőségek a nyelvből, országból és területi beállításokból állnak.

Innentől a választott nyelven szól majd a telepítés, feltéve, ha a különböző párbeszédek fordításai elérhetők. Ha nincs fordítás a választott nyelven, a telepítő az angolt használja.

A választott földrajzi hely (általában ország) alapján ajánl majd a telepítő alap időzónát és Debian tükröt. A nyelv és ország együtt képezi majd alapját az alap helyi beállításoknak és segít a megfelelő billentyűzet kiosztás kiválasztásában.

Először az elsődleges nyelvet kell kiválasztanod. A nyelvek nevei angolul (balra) és az adott nyelven (jobbra) is megjelennek; a jobb oldali nevek a nyelvnek megfelelő írással is megjelennek. A sorrend az angol nevekre épül. A lista tetején a „C” beállítás is választható egy nyelv helyett. A „C” a telepítő esetében angolt ad; ekkor a friss rendszer még nem fog helyi beállításokat támogatni, mert a locales nem kerül telepítésre.

Ezután a földrajzi helyedet kell kiválasztanod. Ha olyan nyelvet választottál, ami több országnak is hivatalos nyelve^[4], akkor egy olyan listából kell választanod, ami csak ezeket az országokat mutatja. Ha olyan országot szeretnél választani, ami nincs e listában, válaszd a Más lehetőséget (ez az utolsó opció). Ekkor a földrészek listája jelenik meg, ebből egyet választva az ezen a földrészen található országok listáját kapod.

Ha a nyelvhez csak egy ország társítható, akkor megjelenik egy lista az országot magába foglaló kontinens vagy régió országairól, és az az ország lesz alapértelmezettként kiválasztva. Használd a Go Back opciót, hogy más kontinens országaiból választhass.

	Megjegyzés
	Fontos, hogy azt az országot válaszd ki, ahol laksz, vagy ahol éppen vagy, mert ez határozza meg az időzóna beállítást a telepített rendszeren.

Ha olyan nyelv-ország kombinációt választasz, amihez nincs alapértelmezett helyi beállítás, és az adott nyelvez több helyi beállítás is létezik, akkor a telepítő engedi, hogy válassz ezek közül^[5]. Minden más esetben egy alap helyi beállítás kerül kiválasztásra az adott nyelv és ország alapján.

Bármilyen helyi beállítás, ami az előző bekezdésben leírtak szerint lett kiválasztva, UTF-8 karakter kódolást fog használni.

Ha alacsony elsőbbséggel telepítesz, lehetőséged lesz további helyi beállítások kiválasztására, többek között úgynevezett „legacy” beállításra^[6]. Ha így teszel, akkor a telepítő megkérdezi majd, melyik helyi beállítás legyen az alapértelmezett a telepített rendszeren.

A billentyűzetek gyakran egy nyelvre vannak szabva. Válassz egy kiosztást, mely megfelel a használt billentyűzetednek, vagy egy hasonlót, ha nincs pont a kívánt. A telepítés után szélesebb választékból lehet majd választani (akkor futtasd majd a dpkg-reconfigure keyboard-configuration parancsot rendszergazdaként).

Vidd a kijelölést a kívánt billentyűzetre és üsd le az Enter billentyűt. Használd a nyíl billentyűket — ezek minden nemzeti nyelvű billentyűzeten azonos helyen vannak, így függetlenek a billentyűzet beállításától.

Ha hd-media móddal telepítesz, akkor eljön az a pillanat, amikor meg kell találnod a Debian Telepítő ISO kép helyét és csatolnod kell azt a további telepítő fájlok elérése érdekében. Az iso-scan összetevő pontosan ezt biztosítja.

Először az iso-scan automatikusan csatolja az összes blokk eszközt (pl. partíciókat és logikai köteteket), amelyeken valamilyen ismert fájlrendszer található, és sorban keresi azokat a fájlneveket, amelyek .iso (vagy .ISO) végződéssel rendelkeznek. Figyelj arra, hogy az első próbálkozás csak a gyökérkönyvtárban és az első szintű almappákban lévő fájlokat vizsgálja (vagyis megtalálja az /akármi.iso és a /data/akármi.iso fájlokat, de nem találja meg a /data/tmp/akármi.iso fájlt). Miután talált egy iso képfájlt, az iso-scan ellenőrzi a tartalmát, hogy megállapítsa, az kép érvényes Debian iso kép-e vagy sem. Ha igen, akkor készen vagyunk, ha nem, az iso-scan keres egy másik képet.

Ha e próbánál nem talált ISO képet, az iso-scan megkérdi, végezzen-e átfogóbb keresést. Ekkor már az egész fájlrendszert átnézi.

Ha az iso-scan nem lel ISO képet, akár az előző rendszer indításával is ellenőrizhető, hogy a kép neve megfelelő-e (.iso végű), a debian-installer számára átnézhető fájlrendszeren van-e és nem sérült-e (igazold az ellenőrző-összeget). A haladó felhasználók meg tudják ezt tenni újraindítás nélkül is a második konzolon.

Vedd figyelembe, hogy az a partíció (vagy lemez), amelyen az ISO kép található, nem használható újra a telepítési folyamat alatt, mivel azt a telepítő fogja használni. Ennek elkerülésére, és ha elegendő rendszer memória áll rendelkezésre, a telepítő képes az ISO képet a RAM-ba másolni, mielőtt csatolná. Ezt a folyamatot az alacsony prioritású iso-scan/copy_iso_to_ram debconf kérdés vezérli (csak akkor kérdezi meg, ha a memóriaigény teljesül).

E lépéshez érve, ha a rendszer több hálózati eszközt talál, kiválasztható, melyik legyen az elsődleges hálózati csatoló, azaz, melyet a telepítéskor használnál. A többi csatoló ekkor még nem kerül beállításra. Ezek a telepítés után is beállíthatók; lásd az interfaces(5) kézikönyv oldalt.

6.3.1.5.2. Kézi hálózat beállítás

A kézi hálózat beállítás feltesz pár kérdést a hálózatról, ezek főleg az IP cím, Hálózati maszk, Átjáró, Név-kiszolgáló címek és egy Gépnév. Továbbá dróttalan hálózati csatoló esetén a Drótnélküli ESSID („drótnélküli hálózat név”) és egy WEP kulcs vagy WPA/WPA2 jelmondat kérdés is szerepel. Válaszolj a 3.3. szakasz - A szükséges információk szerint.

Megjegyzés

Néhány technikai részlet, amit hasznosnak találhatsz: a program feltételezi, hogy a hálózat IP címe a rendszer IP címe és a hálózati maszk közti bit-szintű ÉS művelet (AND). Az alapértelmezett broadcast cím a rendszer IP címe és a hálózati maszk bit-szintű negáltja közti bit-szintű VAGY művelet (OR). Az átjárót is megpróbálja kitalálni. Ha e beállítási lehetőségek valamelyikére nem tudod a választ, használd a rendszer által feltételezett alapértékeket — ha kell, telepítés után is módosíthatók a /etc/network/interfaces szerkesztésével.

A root fiók szokásos másik neve super-user; e bejelentkezés átlépi a rendszer alapvető biztonsági védelmét. A root hozzáférést csak a rendszer adminisztrációjára szabad használni és még ekkor is csak a lehető legrövidebb ideig.

A létrehozott jelszavak legalább 6 karakterből álljanak és tartalmazzanak nagy- és kisbetűket és központozási karaktereket is. Kiemelten figyelj a root jelszóra, mivel ez egy rendkívül erős hozzáférés, itt még erősebb legyen a jelszó. Kerüld a szótári szavakat vagy kitalálható személyes adatok használatát.

Ha bárki bármikor azt állítja, hogy a root jelszavadra van szüksége, légy szélsőségesen bizalmatlan. Normális esetben soha ne add ki a root jelszót, kivéve, ha egy gépet másokkal felügyelsz.

Ha itt nem adsz meg jelszót a „root” felhasználónak, akkor ez a fiók le lesz tiltva, de a sudo csomag később telepítésre kerül, hogy lehetővé tegye az adminisztratív feladatok végrehajtását az új rendszeren. Alapértelmezés szerint az elsőként létrehozott felhasználó jogosult lesz a sudo parancs használatára, hogy root legyen.

A rendszer kér egy normál felhasználó létrehozására. E hozzáférés lesz valószínűleg az elsődleges személyes bejelentkezésed. Tilos a root fiók használata a napi munkára vagy személyes bejelentkezésre.

Miért tiltott ez? Nos, az egyik ok a root előjogok használatának kerülésére az, hogy nagyon könnyű javíthatatlan hibát okozni root felhasználóként. Egy másik fontos ok, hogy trójai programok futtatásába futhatsz — ez egy program, mely a super-user jogod adta erővel hátad mögött lerombolja a rendszer biztonságát. Minden jó könyv a unixos rendszer-adminisztrációról részletesen taglalja e témát — fontold meg, hogy elolvasol egyet, ha ez új neked.

Először a felhasználó teljes nevét kell megadni. Ezután a felhasználó fiókjának nevét; általában egy saját névből vett ékezet nélküli szó vagy hasonló megfelel és ez lesz az alap. Végül meg kell adni az e felhasználói fiókhoz tartozó jelszót.

Ha a telepítés után bármikor létrehoznál egy fiókot, használd az adduser parancsot.

A debian-installer által használt particionáló meglehetősen sokszínű. Számos különféle particionáló séma létrehozását engedi, különböző partíciós táblákkal, fájlrendszerekkel és haladó blokk eszközökkel.

Hogy pontosan mely lehetőségek érhetők el, az főleg az architektúrán, de sok máson is múlik. Például korlátozott belső memóriájú rendszereken néhány funkció esetleg nem érhető el. Az alapértelmezett beállítások is eltérhetnek. Így például az alapból használt partíciós tábla típus más lehet nagy kapacitású merevlemezeknél, mint kisebbeknél. Némely lehetőség csak közepes vagy alacsony debconf elsőbbségnél változtatható; magasabb elsőbbségnél értelmes alapértékek kerülnek beállításra.

A telepítő különböző haladó particionáló módokat és tárolóeszközöket is támogat, amiket gyakran együtt is lehet használni.

A következő fájlrendszerek támogatottak.

A partícionáló elfogadja a tízes hatványú (1 MB = 1000 kB = 1000000 B), valamint a kettes hatványú (1 MiB = 1024 kiB = 1048576 B) mértékegységeket is. Az egységprefixek támogatottak egészen az EB/EiB (exabyte/exbibyte) szintig.

Irányított particionálás esetén 3 lehetőség van: partíciók közvetlen létrehozása a lemezen (klasszikus mód), létrehozás Logikai kötet kezelő (LVM) használatával vagy titkosított LVM használata^[7].

	Megjegyzés
	Nem minden architektúrán lehetséges (titkosított) LVM használata.

LVM vagy titkosított LVM használatakor a telepítő a legtöbb partíciót egy nagy partícióban hozza létre; ennek előnye, hogy így könnyen átméretezhetők. Titkosított LVM esetén a nagy partíció csak egy különleges kulcs kifejezéssel lesz olvasható, mely az összes (személyes) adat különleges biztonságát nyújtja.

Titkosított LVM használatakor a telepítő véletlen adatok írásával automatikusan törli a lemezt. Ez tovább növeli a biztonságot (így lehetetlen lesz megmondani, a lemez mely része használt és a korábbi telepítések nyomait is törli), de a lemez méretétől függően eltart egy ideig.

	Megjegyzés
	Irányított particionálás esetén LVM vagy titkosított LVM használatával, mindenképp módosul a partíciós tábla, amit ki kell írni a lemezre az LVM beállításakor. Ez tényleg törli az adott merevlemez összes adatát, és visszavonhatatlan. Természetesen a telepítő e módosítások megerősítését kéri, mielőtt lemezre írná őket.

Irányított particionálásnál (akár klasszikus akár (titkosított) LVM) egy egész lemezre, először ki kell választani a használni kívánt lemezt. Ellenőrizd, hogy a gép minden lemezét látod, több lemez esetén válaszd ki a kívántat. Felsorolásuk sorrendje eltérhet attól, amit megszoktál. A mutatott méretek is segíthetnek azonosítani őket.

A kijelölt lemez minden adata a legutolsó kérdés után elvész majd, de a telepítő minden esetben kéri a változások megerősítését lemezre írásuk előtt. Klasszikus módú particionáláskor a módosítások e művelet legvégéig visszavonhatók; (titkosított) LVM használatakor ez nem lehetséges.

Ezután ki tudsz választani a lenti táblázatban felsorolt sémák közül. Mindegyik sémának megvan a maga előnye és hátránya, amelyek közül néhányat a C. függelék - Particionálás a Debian számára rész tárgyal. Ha nem vagy biztos a dolgodban, válaszd az elsőt. Ne feledd, hogy az irányított particionálásnak bizonyos minimális mennyiségű szabad területre van szüksége a működéshez. Ha nem adsz neki legalább kb. 3GB helyet (a választott sémától függően), az irányított particionálás sikertelen lesz. Továbbá, ha kicsi a lemez, valószínűleg nem fogod látni az összes alább említett sémát.

Irányított particionáláskor (titkosított) LVM használatával, a telepítő önálló /boot partíciót is készít. A többi, a csere partícióval együtt, az LVM partíción belül jön létre.

Ha EFI módban indítottad a rendszert, akkor az irányított partícióbeállításban lesz egy további partíció, amely FAT32 indítható fájlrendszerként lesz formázva az EFI boot loader számára. Ezt a partíciót EFI rendszerpartíciónak (ESP) nevezik. A formázási menüben van egy további menüpont is, amivel manuálisan beállítható egy partíció ESP-ként.

Egy séma választása után, a következő képernyő bemutatja az új partíciós táblát, benne a leendő formázási és csatolási információkat.

A partíciók listája ilyesmi:

  SCSI1 (0,0,0) (sda) - 6.4 GB WDC AC36400L
        #1 elsődleges   16.4 MB  B f ext2       /boot
        #2 elsődleges  551.0 MB      swap       csere
        #3 elsődleges    5.8 GB      ntfs
           pri/log    8.2 MB      SZABAD HELY

  SCSI2 (1,0,0) (sdb) - 80.0 GB ST380021A
        #1 elsődleges   15.9 MB      ext3
        #2 elsődleges  996.0 MB      fat16
        #3 elsődleges    3.9 GB      xfs        /home
        #5 logical    6.0 GB    f ext4       /
        #6 logikai       1.0 GB    f ext3       /var
        #7 logikai     498.8 MB      ext3

E példa 2 merevlemezt mutat eltérő partíciókra osztva; az 1. lemezen van egy kis szabad hely. Egy partíció sor részei: partíció sorszám, típus, méret, opcionális kapcsolók, fájlrendszer és csatolási pont (ha van). Megjegyzés: pontosan e beállítás nem jöhet létre irányított particionálással, de egy kézi particionálással létrehozható lehetséges változatot mutat.

Itt zárul az irányított particionálás. Ha elégedett vagy az ajánlott partíciós táblával, válaszd a Particionálás lezárása és a változások lemezre írása pontot a menüből az új partíciós tábla rögzítéséhez (leírva e szakasz végén). Módosításhoz válaszd a Partíciók módosításainak visszavonása pontot és futtasd újra a particionálót vagy módosítsd a javasolt változtatásokat az alább írt kézi particionálás szerint.

A fentihez hasonló képernyő jelenik meg kézi particionáláskor, de ekkor a létező partíciós táblát mutatja csatolási pontok nélkül. A partíciós tábla kézi beállítását és a partíciók Debian rendszer általi használatát tárgyaljuk e szakasz további részeiben.

Partíciókat vagy szabad helyet nem tartalmazó lemeznél új partíciós tábla létrehozása is kiválasztható (ez szükséges lehet, mert adott esetben csak így hozhatók létre új partíciók). Ekkor egy „SZABAD HELY” sor jelenik meg a választott lemezen.

Szabad hely választásakor új partíció létrehozására nyílik mód. Meg kell adni méretüket, típusukat (elsődleges vagy logikai), és az elhelyezkedésüket (az üres hely elején, vagy végén). Ezután egy áttekintést kapsz az új partícióról. A fő beállítás a Használat módja:, ami megadja, hogy a partíció tartalmaz-e majd fájlrendszert, vagy cserehelyként lesz használva, szoftver RAID, LVM, titkosított fájlrendszer lesz-e rajta, vagy mellőzve lesz. Más lehetőségek, például csatolási pont, csatolási opciók és indító zászló; ezek a partíció használatának módjától függően jelennek meg. Az elő-választott alapok tetszőlegesen módosíthatók. Például a Használat módja: kiválasztásával eltérő fájlrendszer is választható e partícióhoz ideértve a csere, szoftver RAID, LVM használatát, vagy mellőzést. Ha elfogadod a beállításokat, válaszd a Partíció beállítása kész pontot és visszatérsz a partman fő képernyőjéhez.

Egy partíció módosításához egyszerűen válaszd ki azt, ez a partíció beállító menübe visz. Ez azonos az új partíció létrehozásakor kapott menüvel, így azonos lehetőségek állíthatók be. Egy csodálatos lehetőség, melyre talán elsőre sokan nem is gondolnak, hogy a partíciók át is méretezhetők a méretüket író elem kiválasztásával. Ez sok fájlrendszeren működhet, a at16, fat32, ext2, ext3 és csere-partíciókon biztosan működik. E menüvel törölhető is egy-egy partíció.

Legalább 2 partíciót hozz létre: az egyik a gyökér fájlrendszer (csatolási pontja /) és egy a csere. A partman figyelmeztet a gyökér fájlrendszer csatolására, és nem enged tovább amíg ezt meg nem teszed.

Ha EFI módban indítasz, de elfelejtesz kiválasztani és formázni egy EFI rendszerpartíciót, a partman észreveszi ezt, és nem engedi, hogy folytasd, amíg nem rendelsz hozzá egyet.

A partman képességei egyes telepítő modulokkal bővülnek, de ez architektúra-függő. Ha nem látod az összes várt lehetőséget, ellenőrizd, be van-e töltve minden szükséges modul (például partman-ext3, partman-xfs vagy partman-lvm).

Ha megfelel a particionálás, válaszd a Particionálás lezárása és változások lemezre írása pontot a particionáló menüből. Ez összefoglalja a lemezeken végzett módosításokat és kéri a fájlrendszerek kért módon történő létrehozásának megerősítését.

Több merevlemez esetén^[8] az partman-md segítségével a meghajtók nagyobb teljesítményre és/vagy az adatok nagyobb biztonságára is beállíthatók. Ennek neve Több-lemezes eszköz (vagy legnépszerűbb változata után szoftver RAID).

Az MD alapvetően eltérő lemezeken lévő partíciók egy logikai eszközzé való összefogása. Ez az eszköz egy sima partícióként használható (például a partman programban formázható, csatolható, és így tovább).

Az előny a létrehozott MD eszköz típusától függ. A jelenleg támogatottak:

Összefoglalva:

Teljes leírás a szoftver RAID tömbről itt: Szoftver RAID HOGYAN.

Egy MD eszköz létrehozásához a kívánt partíciókat ki kell jelölni. (A partman Partíció beállítások) menüben válaszd a Használat módja: → RAID fizikai kötet pontot.)

	Megjegyzés
	Győződj meg róla, hogy a rendszer elindítható a tervezett partíciós sémával. Általában szükséges külön fájlrendszert létrehozni a(z) /boot számára, ha a gyökér (/) fájlrendszerhez RAID-et használsz. A legtöbb boot loader (beleértve a grub-ot is) támogatja a tükrözött (nem csíkozott!) RAID1-et, így például a / számára RAID5 és a /boot számára RAID1 használata egy lehetőség lehet.

Most jön a Szoftver RAID beállítása a fő partman menüből. (E menü csak legalább egy partíció Fizikai RAID kötet kijelölése után jelenik meg.) Az partman-md első képernyőjén egyszerűen válaszd az MD eszköz létrehozása pontot. Megjelenik a támogatott MD eszközök listája, melyből egy választható (például RAID1). A következők a választott MD típustól függenek.

Eltérő MD-k is lehetnek egyszerre. Például 3 darab 200 GB méretű merevlemez esetén, melyek mindegyike 2 darab 100 GB méretű partíciót tartalmaz, mindhárom lemez első partíciója RAID0 tömbbe köthető (gyors, 300 GB méretű mozgókép szerkesztő partíció) a többi (2 aktív és 1 tartalék) RAID1 tömbre használható (igen megbízható 100 GB méretű /home partíció).

Az MD eszközök beállítása után a Befejezés: partman-md visszatér a partman programra fájlrendszerek létrehozására az új MD eszközökön és a szokásos attribútumok, például csatolási pontok társítására.

Ha rendszer-adminisztrátorként vagy „haladó” felhasználóként dolgozol gépekkel, biztos láttál már olyan helyzetet, ahol egy partíció a lemezen (általában a legfontosabb) kifogyott, míg egy másik alig volt használatban és a helyzetet átmozgatással, jelképes láncok (symlinking) létrehozásával és így tovább kellett kezelni.

Az ilyen helyzet elkerülésére használható a Logikai Kötet Kezelő (LVM). Ezzel a partíciók (fizikai kötetek az LVM nyelven) virtuális lemezekké (kötet-csoport) köthetők, melyek virtuális partíciókra oszthatók (logikai kötetek). A logikai kötetek (és természetesen kötet csoportok) akár több fizikai lemez közt is átnyúlhatnak.

Így, ha például kiderül, hogy több hely kell egy régi 160 GB méretű /home partícióhoz, egyszerűen hozzáadhatsz egy új 300 GB méretű lemezt a géphez, beteheted egy létező kötet-csoportba majd átméretezheted a /home partíciót tartalmazó logikai kötetet és íme — a felhasználóknak ismét van helye a megújult, immár 460 GB méretű partíción. E példa természetesen egy kissé túlegyszerűsített. Ha még nem olvastad, lásd az LVM HOGYAN leírást.

A debian-installer LVM beállítása egyszerű és a partman teljes egészében támogatja. Először ki kell jelölni az LVM számára fizikai kötetként használt egy vagy több partíciót. Ez a Partíció beállítások menüben tehető, itt válaszd a Használat módja: → LVM fizikai kötet pontot.

Figyelem

Figyelj: az új LVM beállítás törölni fog minden adatot az összes olyan partíción, amely LVM típusú kóddal van megjelölve. Szóval, ha már van LVM-ed valamelyik lemezen, és szeretnéd a Debiant telepíteni arra a gépre, a régi (már meglévő) LVM el fog veszni! Ugyanez vonatkozik azokra a partíciókra is, amelyek (bármilyen okból) félrevezetően LVM típusú kóddal vannak megjelölve, de valami mást tartalmaznak (például egy titkosított kötetet). El kell távolítanod az ilyen lemezeket a rendszerből, mielőtt új LVM beállítást hajtasz végre!

A fő partman képernyőre visszatérve megjelenik egy új, Logikai kötet-kezelő beállítása lehetőség. Ezt kiválasztva, először a partíciós tábla eddigi módosításait kell megerősíteni (ha voltak), majd megjelenik az LVM beállító menü. A menü felett az LVM beállítás összefoglalója látható. A menü helyzet-érzékeny és csak a lehetséges műveleteket mutatja. A lehetséges műveletek:

Használd e menüt először egy kötet csoport, majd azon belül a logikai kötetek létrehozására.

A fő partman képernyőhöz való visszatérés után, minden létrehozott logikai kötet megjelenik hasonlóan a rendes partíciókhoz (és úgy is kezelhetők).

A debian-installer lehetővé teszi titkosított kötetek beállítását. Az ilyen partíciókra írt fájlok mentése az eszközre azonnal titkosított formában történik. A titkosított adatokhoz való hozzáférés csak a titkosított partíció létrehozásakor használt jelmondat megadásával lehetséges. E képesség jól használható az érzékeny adatok védelmére a laptop vagy merevlemez ellopásakor. Bár a tolvaj fizikai hozzáférést szerez a merevlemezhez, a helyes jelmondat ismerete nélkül, a merevlemezen lévő adatok véletlen karaktereknek tűnnek.

A két legfontosabb partíció, amit érdemes titkosítani: a home partíció, ahol a személyes adataid vannak, és a swap partíció, ahol az érzékeny adatok ideiglenesen tárolódhatnak a működés során. Természetesen semmi sem akadályoz meg abban, hogy más partíciókat is titkosíts, ha az számodra fontos. Például a /var partíciót, ahol adatbázis-, levelező- vagy nyomtatószerverek tárolják az adataikat vagy a /tmp könyvtárat, amit különféle programok használnak ideiglenes fájlok tárolására – ezek akár érzékeny információkat is tartalmazhatnak. Általában az egyetlen kivétel a /boot partíció, amit nem lehet titkosítani, mert történelmileg nem volt mód a kernelt titkosított partícióról betölteni. (A GRUB már képes erre, de a(z) debian-installer jelenleg nem támogatja natívan a titkosított /boot-ot. Ezért a beállítást egy külön dokumentum tárgyalja.)

	Megjegyzés
	A titkosított partíciók teljesítménye kisebb, mert az adatok titkosítását minden olvasáskor vagy íráskor végre kell hajtani vagy fel kell oldani. A csökkenés a CPU sebességén, a választott titkosítási módon és a kulcs hosszán múlik.

Titkosítás használatához létre kell hozni egy új partíciót szabad hely választással a fő particionáló menüben. A másik lehetőség létező partíció választása (például sima partíció, LVM logikai kötet vagy RAID kötet). A Partíció beállítás menüben válaszd a fizikai kötet titkosításhoz pontot a Használat módja: opciónál. A menü ekkor módosul és különböző titkosító lehetőségeket ad a partícióhoz.

A(z) debian-installer által támogatott titkosítási módszer a dm-crypt (ami az újabb Linux kernelekben található, és képes LVM fizikai köteteket kezelni).

Nézzük meg a lehetőségeket, amikor a Device-mapper (dm-crypt) segítségével választod a titkosítást. Mint mindig: ha bizonytalan vagy, használd az alapértelmezett beállításokat, mert ezeket gondosan, biztonsági szempontokat figyelembe véve választották ki.

A kívánt paraméterek kiválasztása után a titkosított partíciókhoz, lépj vissza a fő particionáló menübe. Egy új, Titkosított kötetek beállítása elem keletkezik. Kiválasztva meg kell erősíteni az adatok törlését az arra jelölt partíciókon és talán más műveleteket, mint egy új partíciós tábla írását. A nagy partíciókon ez eltart egy ideig.

Most meg kell adni egy jelmondatot az ehhez állított partíciókhoz. A jó jelmondat több, mint 8 karakter, betűk, arab számok és más karakterek keveréke és nem tartalmaz általános szótári szót vagy könnyen hozzád a felhasználóhoz köthető adatot (mint születésnapok, hobbik, kedvencek nevei, rokonok nevei és így tovább).

Figyelem

Jelmondat megadása előtt, győződj meg a billentyűzet helyes beállításáról és, hogy a várt karaktereket adja. Kétség esetén a 2. virtuális konzolra kell váltani és kipróbálni a billentyűket. Ezzel elkerülhetők a későbbi meglepetések, például jelszó gépelése qwerty billentyű-kiosztással a telepítőben használt azerty esetén. Az ilyen helyzetnek több oka lehet. Talán más billentyű-kiosztásra váltottál a telepítés folyamán, vagy a választott billentyű-kiosztás még nincs beállítva a jelmondat megadásakor a gyökér fájlrendszer számára.

Ha nem jelmondat módot választottál a titkosító kulcs létrehozásához, az most készül majd. Mivel a kernel számára talán még nincs elég összegyűjthető entrópia a telepítés e korai szakaszában, a folyamat lassú lehet. Ez felgyorsítható az entrópia növelésével: például véletlen billentyűk leütésével vagy a 2. virtuális konzolon lévő héjra váltással és hálózati és lemez forgalom generálásával (fájlok letöltése, nagy fájlok megetetése a /dev/null eszközzel és így tovább). Ez minden titkosítandó partíciónál megismételhető.

Miután visszatérsz a fő partícionáló menübe, az összes titkosított kötet külön partícióként fog megjelenni, és ugyanúgy beállíthatók, mint a hagyományos partíciók. Az alábbi példa egy dm-crypt-tel titkosított kötetet mutat:

Titkosított kötet (sda2_crypt) - 115.1 GB Linux device-mapper
     #1 115.1 GB  F ext3

Most jött el az ideje, hogy csatolási pontokat rendelj a kötetekhez, és ha az alapértelmezett fájlrendszer típusok nem megfelelőek számodra, akkor azokat is megváltoztathatod.

Figyelj oda a zárójelben lévő azonosítókra (ebben az esetben sda2_crypt) és a titkosított kötetekhez rendelt csatolási pontokra. Erre az információra szükséged lesz később, amikor az új rendszert indítod. Az átlagos indítási folyamat és a titkosítást is tartalmazó indítási folyamat közötti különbségeket később tárgyaljuk a(z) 7.2. szakasz - Titkosított kötetek csatolása részben.

Ha a partíciós séma megfelel, folyatható a telepítés.

Az egyik eszköz, amit a csomagok telepítésére használnak egy Debian GNU/Linux rendszeren, az apt program, amely a apt csomag része^[11]. Más csomagkezelő felületek, mint az aptitude és a synaptic, szintén használatban vannak. Ezeket a felületeket ajánljuk új felhasználóknak, mivel további funkciókat (például csomagkeresést és állapotellenőrzéseket) is integrálnak egy kellemes felhasználói felületen.

Az apt parancsot be kell állítani, hogy tudja a csomagok beszerzési helyét. A beállítások a /etc/apt/sources.list fájlba kerülnek és természetesen a telepítés után is szerkeszthetők.

Ha alap elsőbbséggel telepítesz, a telepítő magától elintézi a beállítások nagy részét, a használt telepítő módtól és a telepítés során hozott korábbi döntéseidtől függően. A legtöbb esetben a telepítő automatikusan hozzáad egy biztonsági tükröt, és amennyiben stabil terjesztést használsz, egy tükröt a „stabil frissítések (stable-upgrades)” szerviznek.

Ha alacsonyabb prioritással telepítesz (például szakértői módban), több döntést hozhatsz meg saját magad. Eldöntheted, hogy szeretnéd-e használni a biztonsági frissítések és/vagy a stable-updates szolgáltatásokat, illetve azt is kiválaszthatod, hogy szeretnél-e csomagokat hozzáadni az archívum „contrib”, „non-free” és „non-free-firmware” szekcióiból.

6.3.6.1.1. Telepítés több mint egy DVD képfájlból

Ha egy olyan DVD képfájlból telepítesz, ami egy nagyobb készlet része, a telepítő megkérdezi, hogy szeretnéd-e beolvasni a további telepítési adathordozókat. Ha rendelkezel ilyen további adathordozókkal, valószínűleg érdemes ezt megtenni, hogy a telepítő használhassa a rajtuk lévő csomagokat.

Ha nincs semmilyen extra médiumod, az nem gond: ezek használata nem kötelező. Ha nem használsz hálózati tükröt sem (ahogy azt a következő részben kerül említésre), az azt jelentheti, hogy nem minden csomag települ, ami a következő lépésben kiválasztott feladatokhoz tartozik.

Megjegyzés

A csomagok a DVD képfájlokon a népszerűségük sorrendjében vannak elhelyezve. Ez azt jelenti, hogy a legtöbb esetben csak egy készlet első képfájljára van szükség, és csak nagyon kevesen használják a készlet utolsó képfájljain található csomagokat. Ez azt is jelenti, hogy egy teljes DVD készlet megvásárlása vagy letöltése és kiírása pénzkidobás, mivel a legtöbbet sosem fogod használni. A legtöbb esetben jobban jársz, ha csak az első 1-2 DVD-t szerzed be, és bármilyen további csomagot, amire szükséged lehet, az internetről töltesz le egy tükörszerver használatával.

Ha több telepítési médiát is beolvasol, az installer kérni fogja, hogy cseréld ki őket, amikor olyan csomagokra van szüksége, amelyek a jelenleg nem a meghajtóban lévő lemezen vannak. Fontos, hogy csak ugyanahhoz a készlethez tartozó lemezeket olvass be. A beolvasás sorrendje nem igazán számít, de ha növekvő sorrendben olvasod be őket, az csökkenti a hibák esélyét.

A telepítő folyamat során lehetőség nyílik további szoftverek kiválasztására telepítéshez. A több mint 96607 elérhető csomag közül egyéni szoftver csomagok kiválasztása helyett a telepítő folyamat e szakasza szoftverek előre-megadott gyűjteményeinek kiválasztására és telepítésére összpontosít, hogy gyorsan beállítsa a gépet különböző feladatok elvégzésére.

Ezek a feladatok nagyjából különböző célokat vagy tevékenységeket képviselnek, amelyeket a számítógépeddel végezni szeretnél, mint például a „Asztali környezet”, „Webszerver” vagy „SSH szerver”^[12]. A D.2. szakasz - Feladatokhoz szükséges hely felsorolja az elérhető feladatok helyigényét.

Egyes feladatok gyakran előre-kijelöltek a telepítés alatti gép tulajdonságai alapján. Ha nem tetszenek, vagy nem e módon akarod ezeket telepíteni, szüntesd meg itt a feladatok kijelölését! Megvan a lehetőség, hogy egyáltalán ne telepíts semmit ezen a módon.

	Tipp
	A telepítő szabvány felhasználói felületében a szóköz használható egy feladat kijelölésének váltásához.

Megjegyzés

Az „Asztali környezet” feladat egy grafikus asztali környezetet fog telepíteni. Alapértelmezés szerint a(z) debian-installer a Gnome asztali környezetet telepíti. A telepítés során interaktívan választhatsz másik asztali környezetet is. Több asztalt is telepíthetsz, de előfordulhat, hogy néhány asztali környezet kombinációja nem telepíthető együtt. Fontos megjegyezni, hogy ez csak akkor fog működni, ha a kívánt asztali környezethez szükséges csomagok valóban elérhetők. Bármelyik elérhető asztali környezet ilyen módon történő telepítése gond nélkül működik, ha DVD-képet használsz vagy olyan telepítési módot, amely hálózati tükröt (mirror) is elér.

A különböző szerverfeladatok a hozzájuk tartozó szoftvereket nagyjából az alábbiak szerint telepítik. Webszerver: apache2; SSH szerver: openssh.

A „Szokásos rendszereszközök” feladat minden olyan csomagot telepít, amelynek prioritása „standard”. Ezek közé tartozik sok olyan általános segédprogram, amelyek jellemzően minden Linux vagy Unix rendszeren elérhetők. Ezt a feladatot érdemes kijelölve hagyni, hacsak nem tudod pontosan, mit csinálsz, és kifejezetten egy nagyon minimális rendszert szeretnél.

Ha a nyelvválasztás során a „C”-től eltérő helyi beállítást választottál, a tasksel ellenőrzi, hogy van-e lokalizációs feladat rendelve ehhez a beállításhoz, és automatikusan megpróbálja ezeket a csomagokat telepíteni. Ide tartoznak például olyan csomagok, amik szó listákat, vagy különleges betűtípusokat tartalmaznak a nyelvedhez. Ha választottál desktop környezetet, az ahhoz tartozó lokalizációs csomagokat is telepíti (ha van ilyen).

Megjegyzés

A Debian Trixie-től kezdve a(z) debian-installer lehetővé teszi a Debian Pure Blends közvetlen telepítését. A feladatok listájának alján található egy „Válassz Debian Blendet a telepítéshez” bejegyzés, ami egy további választási párbeszédablak megjelenését teszi lehetővé, miután a tasksel befejeződött. Ebben a párbeszédablakban (blendsel) kiválaszthatod, melyik blendet szeretnéd telepíteni, hasonlóan a feladatok kiválasztásához. További információkért nézd meg a Debian weboldalát a Debian Pure Blends-ről.

A feladatok kiválasztása után, válaszd ezt: Continue. Ekkor az apt telepíti a csomagokat, melyek a választott feladatok részei. Ha egy programnak több információra van szüksége a felhasználótól, a folyamat alatt meg fogja kérdezni.

Tartsd észben, hogy különösen az Asztali környezet feladat nagyon nagy méretű. Ha netinst CD képfájlból telepítesz, és a netinst-en nem lévő csomagokhoz egy tükröt használsz, a telepítő sok csomagot akarhat letölteni a hálózaton keresztül. Ha viszonylag lassú az internetkapcsolatod, ez hosszú időt vehet igénybe. Nincs lehetőség a csomagok telepítésének megszakítására, miután elindult.

Még akkor is, ha a csomagok benne vannak a telepítési képfájlban, a telepítő letöltheti őket a tükörről, ha a tükrön elérhető verzió újabb, mint ami a képfájlban van. Ha a stabil kiadást telepíted, ez előfordulhat egy pontkiadás (az eredeti stabil kiadás frissítése) után; ha a tesztelési kiadást telepíted, ez akkor történik meg, ha egy régebbi képfájlt használsz.

Egy boot betöltő telepítése előtt a telepítő megkísérli felismerni, milyen más rendszerek vannak már esetleg a gépen. Ha talál támogatottat, közli a boot betöltő telepítő lépés alatt és a gépet beállítja ezek indítására is a Debian mellett.

Több operációs rendszer egy gépről indítása néha még mindig fekete mágia lehet. A boot betöltő más rendszerek felismerésére és beállítására vonatkozó automatikus támogatása architektúrák sőt sokszor akár al-architektúrák közt is eltér. Ha ez nem működik, több információért lásd a boot kezelőd dokumentációját.

A(z) amd64 boot loader neve „grub”. A Grub egy rugalmas és megbízható boot loader, ami jó alapértelmezett választás mind az új felhasználóknak, mind a tapasztaltaknak.

Alapértelmezés szerint a grub az UEFI partícióra vagy az elsődleges meghajtó Boot Recordjára települ, ahol átveszi a teljes irányítást a boot folyamat felett. Ha szeretnéd, máshová is telepítheted. További részletekért nézd meg a grub kézikönyvet.

Ha a grub valamiért nem felel meg, használd a Go Back gombot a fő menühöz, és válaszd a kívánt boot betöltőt.

E lehetőség használható a telepítés befejezésére boot betöltő nélkül, vagy mert az architektúra/al-architektúra nem ad ilyet, vagy mert nem kívánatos (például egy már telepített boot betöltőt használsz).

Ha a boot-betöltő kézi beállítását tervezed, ellenőrizni kell a telepített kernel nevét a /target/boot könyvtárban. Itt egy initrd jelenlétét is ellenőrizni kell; ha van, valószínűleg utasítani kell a boot-betöltőt ennek használatára. További szükséges adat a / fájlrendszer számára választott lemez és partíció és, ha a /boot külön partíción van, a /boot fájlrendszer adatai.

A telepítő megkérdezheti, hogy az óra az UTC szerint állított-e. Normális esetben e kérdést elkerüli, ha lehet és megpróbálja kitalálni a választ például a telepített más operációs rendszerek alapján.

Szakértői módban mindig lehetőséged lesz eldönteni, hogy az óra UTC szerint legyen-e beállítva. Az olyan rendszerek, amelyeken (többek között) Windows is fut, jellemzően a helyi időt használják. Ha kettős rendszerindítást szeretnél, válaszd a helyi időt az UTC helyett.

Ezen a ponton a debian-installer megkísérli elmenteni az aktuális időt a rendszer hardver órájára. Ez vagy UTC, vagy helyi időt jelent attól függően, mit választottál ki.

A rendszer kérni fogja, hogy távolítsd el a boot médiumot (CD, USB kulcs stb.), amiről a telepítőt elindítottad. Ezután a gép újraindul, immár az új Debian rendszeredbe.

Ha a telepítés sikeres, a telepítő folyamat során keletkező napló fájlok automatikusan mentésre kerülnek az új Debian rendszeren a /var/log/installer/ könyvtárba.

Ha a főmenüből a Hibakereső naplók mentése lehetőséget választod, elmentheted a naplófájlokat egy USB stickre, hálózatra, merevlemezre vagy más adathordozóra. Ez hasznos lehet, ha végzetes problémákba ütközöl a telepítés során, és szeretnéd tanulmányozni a naplókat egy másik rendszeren vagy csatolni őket egy telepítési jelentéshez.

Több módja van egy héj indításának a telepítő alatt, A legtöbb rendszeren, ha nem soros konzolról telepítesz, a legkönnyebb mód a 2. virtuális konzolra váltásra a Bal Alt+F2^[13] (Mac billentyűzeten Option+F2) leütése. Használd a Bal Alt+F1 gombokat a telepítőre visszaváltáshoz.

A grafikus telepítőhöz lásd: 6.1.1. szakasz - A grafikus telepítő használata.

Ha nem tudsz konzolt váltani, használd a Héj futtatása pontot a fő menüből, így elindítható egy héj. A fő menübe a legtöbb párbeszédből visszajuthatsz a Go Back gomb egy vagy többszörös lenyomásával. A telepítőhöz való visszatérésre, gépeld be az exit parancsot a héj lezárásához.

Most egy RAM lemezből indítottunk és a szokásos eszközök közül csak egy korlátozott készlet áll rendelkezésre. Az ls /bin /sbin /usr/bin /usr/sbin és a help megadja az elérhető programokat. A héj egy ash nevű Bourne héj másolat pár szép képességgel mint például az automata kiegészítés és történet.

Fájlok szerkesztésére és megtekintésére, használd a nano szerkesztőt. A telepítő rendszer napló-fájljai a /var/log könyvtárban találhatók.

	Megjegyzés
	Bár alapvetően mindent megtehetsz egy héjból, melyet az elérhető parancsok lehetővé tesznek, egy héj használatának lehetősége csak hibák esetére szolgál. Ezt kézzel téve a héjból ütközhet a telepítő folyamattal és hibákat vagy be nem fejezett telepítést okozhat. Ezért lehetőleg mindig a telepítőt használd a csere partíció bekapcsolására és ne tedd a héjból.